Bejelentés

naheló.

Elég régen írtam ide, nem?
Bepótolom.
Bevallom, a felére nem is emlékszem...annyit tudok, hogy mint tehetségem mutatja, királyul bekavartam magam alatt a szart. Megint. Elcsesztem 1 valaki életét, most ehetne a bűntudat.
Sajnos teljesen békébe hagy a drága, és vígan, boldogan élem életem.

Művészi szinten csinálom ezt...kicsit undorító.
Undorítónak találni magunkat nem épp kellemes. De hát ez van.
Én ennek ellenére boldog vagyok, élem az életem ahogy tudom, közeledik a ballagás, ettől most bezsongásdi van. Elvagyok a napjaimon, hála a végre kialakult baráti körömnek.
Végre igazi, tényleg normális barátokra leltem =)
Nagyon kár ebből a szempontból, hogy elballagok...Petra Pécsre meg, Gina itt marad Pécelen, de attól még nem tudok egész nap rajta csüngeni, Zsófi visszaköltözik 14.kerbe.
A csúcspont a szülinapom lesz, ami remélem jól fog eltelni, és VÉGRE MINDENKI BÍRNI FOGJA A MÁSIKAT. Különben nem tudom hova szaladok...

Észrevettétek, hogy sokkal komolyabban írok?
Fura, nem? Engem is meglep.
A minap elgondolkodtam sok mindenen. A régi én teljesen más volt...életvidám, mosolygós és túlzó. Mindenben túlzott, túl sokat nevetett, keménykedett, sírt...(evett).
És, szinte nem ismerek önmagamra.

Ezért eldöntöttem, hogy 8. elején elkezdtem a Zöldalmás Gumihód naplóját, 8. végével lezárni óhajtom.
Miért?...
Azért mert már a Zöldalmásban nem ismerek önmagamra. Ez volt ő, most ez vagyok én. Mint két külön személy...ez az év nagyon komollyá tett, határozottá, kissé naivabbá, hogy lesz még szebb jövőnk.
A blogolásnak nagyon sokat köszönhetek. Megtanított, hogy nem bántó módon hogy adjam ki magamból a feszültséget. Elvégre nem túl szép dolog a nyers utálatomat, főleg blogon nevesíteni, valamint nem az erőszak az, amitől az ember le tud nyugodni. Nekem a lenyugváshoz elég 1 kistányér eper, egy üveg víz, és egy blog.

Természetesen az oldal megmarad, ismerjétek meg Zöldalmást, olvassátok el figyelmesen, majd ha végére értek a 2011 június 21-ei bejegyzéssel, szépen kattintsatok át az ott publikált linkre.
=)